Nem bízták a véletlenre, pszichológiai hatást gyakoroltak egyes pilótákra, ezzel biztosítva a célt.
A midwayi csatában a számok alapján több pilótát vesztettek egy nap alatt, mint amennyit egy év alatt kiképeztek. 1942 júniusában körülbelül 3800 kamikaze pilóta áldozta fel az életét a hazájáért.
Fontos része volt a kiképzésnek, hogy gyors legyen és hatékony. Az újonc katonák egy bizonyos kérdőívet kaptak, melyen az is szerepelt, hogy: „Ön nagyon szeretne/szeretne/nem szeretne kamikaze támadásban részt venni?” Azon kívül, hogy nem részletezték a támadást, a jelölteket egy helyre terelték, ahol feltették azt a kérdést, ki NEM akar kamikaze lenni, ki NEM akarja ezzel is védeni hazáját?! A pilóták nyilvánosan nem mertek felállni, féltek a megtorlástól, sőt, a feljegyzések szerint testi fenyítést is alkalmaztak, így félelmük utólag sem engedte a parancs megszegését.
Méhrajnak keresztelték azt az önkéntesekből álló Különleges Támadóegységet, mely a katonákat a halálba küldte, mivel ők is meghalnak egyetlen csípést követően. Egy repülőgépre 3 katona jutott.
