Létezik egy olyan növény, melynek a gyökerétől kezdve egészen a leveléig, minden része mérgező. Magyarul, ez a manszanilyafa.
A spanyol hódítók is hamar megtapasztalták miért tartanak tőle a Karib-tenger lakói, ők a Manzanilla de la muerte nevet adták neki, ami annyit tesz, hogy a halál kicsi almája. Latinul ezt Hippomane mancinella-nak hívják, vagyis hogy „az alma, amitől megőrül a ló”.
Őshonos a Karib-tenger környékén, de megtalálható Közép- és Dél-Amerika partvidékén is, illetve Florida egyes részein. Egyetlen előnye, hogy fontos szerepe van a talajerózió csökkentésében.
A manszanilyafa levelének, vagy kérgének puszta érintése is veszélyes, ugyanis súlyos bőrirritációt okoz. Ezután egy óvatlan mozdulattal a szemhez nyúlva akár a látás elvesztése is fennáll.
Sűrű, fehér, tejszerű nedvének összetételét máig nem sikerült egészében feltérképezni, de tény, hogy mérgező anyagok egész tárházát vonultatja fel. Leghalálosabb része maga a gyümölcse, ami elsőre egy kisebb alméra hasonlít. Az ízéből sem mondanánk meg, hogy mennyire veszélyes, hiszen az elmondások alapján egész finom. Édeskés, gyömbérhez hasonló kicsengése van, egy kicsit csípős utóízzel. Ebből viszont elég egy-két falat, és hosszas szenvedés vár az áldozatára. Az órákig tartó fájdalom során görcsrohamok törnek az emberre, ugyanis belső vérzést okoz a termés.
Annyira erős a méreg hatása, hogy elég csak a fa alá állni a nyári esőben, a róla lecsöpögő eső már égési sebeket képes okozni a bőrön. A párás időben is képes kicsapódni a benne lévő sav, mely belélegezve rosszulétet okoz. Sokat kivágtak és elégettek annak érdekében, hogy kevesebb áldozata legyen, de füstje erősen toxikus hatása így is több emberrel végzett. A bennszülött népek egyébként nyílméregként hasznosították a nedvét.
Egyetlen állat képes megmaradni a közelében, ez pedig a tüskésfarkú iguana. A különleges gyíkfaj ugyanis teljes mértékben immunis a méreggel szemben. Az élőlény előszeretettel fogyasztja még a fa gyümölcsét is.
