Élete
Munkássága
Sir Peter Brian Medawar angol zoológus és a transzplantációs immunológia alapítója volt. 1960-ban Frank Macfarlane Burnet-el megosztova fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott „annak felfedezéséért, hogy tanulja meg a magzat immunrendszere megkülönböztetni a saját és az idegen szöveteket”. Medawar azon a véleményen volt, hogy egykori tanítványa, Leslie Baruch Brent szintén megérdemelte a díjat, és elküldte neki a pénzdíj egy részét.
Medawar, egy libanoni brazil üzletember és egy angol nő fia az oxfordi Magdalen College-ban zoológiát tanult. 1935-ben doktorált. A második világháború alatt az Orvostudományi Kutatótanácsnak dolgozott. Az 1940-es évek elején az immunrendszer és a transzplantációk témájával kezdett foglalkozni. 1943-ban Thomas Gibsonnal közösen publikált egy alapvető munkát ezen a területen, „A bőr homograftjainak sorsa az emberben” címmel. Ebben a publikációban mindkettő bebizonyította, hogy a nem rokon donoroktól származó szervek kilökődése immunológiai elveken alapul. 1948-ban írta le először az immunitás privilégiumát. 1952-ben Medawar kidolgozta a mutációs felhalmozódás elméletét, az evolúció elméletén alapuló hipotézist, amely megmagyarázza a magasabb rendű fajok öregedésének okait.
1947 és 1951 között Medawar a Birminghami Egyetemen, 1951 és 1962 között pedig a Londoni Egyetemen volt zoológia professzor. 1962-ben az Országos Orvostudományi Kutatóintézet igazgatója lett.
1959-ben Medawart a Royal Society királyi éremmel tüntette ki. Ugyancsak 1959-ben az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia, 1961-ben az Amerikai Filozófiai Társaság, 1965-ben a Nemzeti Tudományos Akadémia és 1966-ban az Edinburgh-i Királyi Társaság tagjává választották. 1981-ben a Brit Akadémia tiszteletbeli tagja lett. 1965-ben lovaggá ütötték, 1985-ben pedig Kalinga-díjat kapott a tudomány népszerűsítéséért.
