Donáth Gyula, olykor Donát Gyula formában is (Pest, 1850. március 13. – Budapest, 1909. szeptember 27.) magyar szobrászművész.Apja Donáth Simon (1812–1880) ügynök volt, aki főhadnagyként szolgált az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban, anyja Schreter Cecília (1814–1878) volt. Művészeti tanulmányait 1867-ben Joseph Knabl irányítása alatt kezdte Münchenben, Robert Hertel vezetése alatt Drezdában folytatta, majd Hans Semper és Michael Wagmüller tanítványaként fejezte be Bécsben. 1873-tól Bécsben díszítőszobrászként működött. Őt bízták meg az 1873. évi bécsi világkiállítás főkapujának szobrászati díszítésével, majd 1880-ban visszatért Budapestre. Itt részt vett többek között az Operaház és a Vigadó szobrászati díszítésében. Az 1890-es évek elejétől kezdett síremlékeket készíteni és hamarosan a főváros legelismertebb sírkőszobrászává vált. Klasszicista, akadémikus stílus jegyében alkotott. Az 1890-es évek közepétől emlékműszobrokat is készített.Legismertebb műve a bánhidai Turul-emlékmű. Ő készíthette el az I. Ferenc József által a magyar nemzetnek ajándékozott tíz szobor egyikét, a budapesti Ferenciek terén 1908-ban felavatott Werbőczy-szobrot Elismert, köztiszteletben álló szobrászként halt meg 1909-ben. Sírja a Kozma utcai izraelita temetőben található.
