A Csendes-óceáni Marshall-szigeteken robbantotta fel az Egyesült Államok az első hidrogénbombát 1952. november 1-jén. Ezzel nukleáris fegyverkezési versenyben új korszak kezdődött.
A hidrogénizotópok fúziós magreakciója során felszabaduló hő és az ezáltal keletkező légnyomás révén fejti ki pusztító hatásáta a hidrogénbomba, másként nevezve fúziós bomba. Egy kis atombomba állítja elő a magfúzióhoz szükséges rendkívül nagy hőmérsékletet a hidrogénbombában.
Dick Garwin fizikus készítette el a bomba első használható tervrajzát, majd a kísérleti modellt Teller Ede útmutatása alapján kidolgozta. Elképzeléseit továbbfejlesztette a Los Alamos-i kutatógárda 1952 elejére.
A Csendes-óceáni Enewetak-atoll szigeteit jelölték ki az Ivy Mike fedőnevű tesztrobbantás helyszíneként és építették fel két emelet magasságban a termonukleáris szerkezetet kiszolgáló egységeivel. A hadműveletben 9350 katona és 2300 civil részvételével hajtották végre.
1952. november 1-jén, 7 óra 15 perckor hajtották végre a robbantást, melynek hatóereje több mint hétszázszorosa volt a Hirosimára ledobottnak.
Az Elugelab sziget megsemmisült, nyomában egy közel 2 km-es kiterjedésű, 50 méter mély kráter alakult ki. A szigetek teljes növényzetét letarolták a hat méteresre emelkedő hullámok és a légnyomás, sugárszennyezés áldozata lett a teljes környék.
