Egészen a 20. századig kellett várni, hogy az egyenlőség mentén, a nők is megkapják a szavazati jogokat. Ezt viszont sajnos komoly áldozatokkal tudták csak elérni.
Már a 17. században is voltak erőfeszítések annak érdekében, hogy a férfiakkal megegyezően, a nők is megkapják a társadalmi, gazdasági, kulturális, magánéleti és szexuális téren történő jogaikat. Az első komolyabb felszólalások után, a 19. század második felében teljesedett ki mindez. Kezdtek eltűnni az osztályok közötti különbségek, a társadalmak fokozatosan demokratizálódtak, így egyre világosabbá vált, hogy a nők is igénylik a szavazati jogokat.
Pontosan emiatt indult el a szüfrazsett mozgalom, mely leginkább Angliában volt meghatározó erő. Az ottani vezető, Emmeline Pankhurst volt. Számos tüntetést és programot szerveztek a céljuk eléréséért, de megtörtént, hogy gyújtogattak, éhségsztrájkot indítottak.
A mozgalom egyik legelszántabb tagja, Emily Davison egy középosztálybeli londoni családban nevelkedett. Az elnyomás ellen és a jogokért való küzdelme kiemelte a legtöbb nő közül, de utolsó cselekedete már az életébe került.
1913. június 4-én ellátogatott a legendás Epsoni derbi helyszínére, ahol kitűnt viselkedésével. Hangos kántálások mellett tudatta nézeteit a nézőtéren, majd felfokozott hangulatában még a kerítésen is átugrott. “Szavazati jogot a nőknek!” kiáltással a pályára rohant, ahol egyenesen a király, V. György tulajdonában lévő versenyló elé vetette magát. Az ütközésben súlyos koponyaalapi törést szenvedett.
Kómába esett, majd négy nappal a tragédia után a kórházban életét vesztette. A női egyenjogúság kiemelten nagy hangsúlyt ebben az esetben, hiszen mindenhol erről cikkeztek, illetve a baleset drámai jeleneteit a filmhíradó is rögzítette.
A sajtó nyomása, a tömeges tüntetések, illetve Emily Davison tragikus halála is elősegítette, hogy az eset után öt évvel, megadták az általános választójogokat a 30 év feletti nőknek Nagy-Britanniában.
