Szerencsére Magyarország nem tartozik a természeti katasztrófák által erősen fenyegetett országok közé, de történelmünk folyamán sajnos előfordultak súlyos csapások is.
1389-ben olyan erős földrengés rázta meg Budát, hogy leomlott a várban épült Nagyboldogasszony-templom tornya. Eme földmozgásnál is pusztítóbb volt az a katasztrófa, amely 1578 tavaszán sújtotta az akkor már török kézen lévő várat. Az akkori földrengés ugyanis óriási viharral és jégesővel csapott le, ráadásul villámcsapás érte a lőportornyot is. A több ezer mázsányi puskapor hatalmas erejű robbanása török holttesteket és súlyos faldarabokat repített Budáról Pestre.
A május 19-én történt földrengésről több beszámoló is fennmaradt; a csapásról a korabeli német röplapok is tudósítanak, és két igen részletes kortárs feljegyzés is olvasható. Az egyik Simon Hüttel (1530–1601), Trautenau sziléziai város jegyzőjének a krónikájában olvasható. Kivonatos magyar fordítását Zolnay László, az egykori budavári ásatásokat vezető régész végezte el Kincses Magyarország című könyvében:
Pünkösd hétfőjén éjjel 10 órakor az égen borzalmas dörgés és villámlás volt, amely a lakosságot félelemmel és ijedelemmel töltötte el, majd nagy földrengés is volt… A vad tűz és villám Budán a várkastélyba csapott. Az ágyúkat, fegyvereket és hasonlókat, valamint az ott lévő embereket elpusztította, a várat feldúlta és annyira tönkretette, hogy csak egyik oldalán levő fala – az is összezúzottan – maradt meg. Buda városában több mint ötszáz ház dőlt és zúzódott össze, megrontott mindent, ami benne volt. A városkapu és más boltozatok is elpusztultak, ajtók maguktól nyíltak ki… A Csonka-torony, amelyben a keresztény foglyok voltak, összeomlott, és a legtöbb foglyot agyonütötte: részben kezük, lábuk eltört, vagy teljesen összezúzódtak. Egy villám a lőportoronyba csapott, és az abban lévő néhány ezer mázsa lőpor felrobbant, ami borzalmas károkat okozott. Mindaz, ami a víztoronyban volt, valamint a bástyákon lévő ágyúk, majdnem mind a Dunába repültek. […] A várkastély kőhalmazzá vált, úgy, hogy borzalmas volt látni. A felrobbant lőpor a köveket messze röpítette, részben a Dunába, részben a pesti földekre, ahol török holttesteket és nagy kőfaldarabokat találtak. A Dunán egy nagy hajó volt, kétszáz törökkel; a hajót a ráhulló kődarabok elsüllyesztették, a rajta lévők valamennyien a Dunába vesztek. Pesten is néhány házra kő esett. Jégeső is volt, a budai szőlőket teljesen elpusztította. Egyesek azt mondják, kétezer, sőt, hogy háromezer ember – keresztény és török – pusztult el.
Radéczy István (?–1586) egri püspök Rudolf királynak címzett levelében azt írta, hogy „…Pünkösd másnapján este 10 óra tájt borzasztó villámlástól és dörgésektől kisérve óriási földindulás volt Budán… Írják, hogy 5000 ember pusztult el Istennek e borzasztó bosszúja következtében s a budai pasa másnap sűrű könnyek közt nagy jajgatással siratta meg ezt a nagy csapást…”.
Nála részletesebb leírást közölt a katasztrófáról Szamosközy István (1570–1612), akinek a feljegyzéséből (amelyet mások emlékezéseiből állított össze) kiderült, hogy az áldozatok száma nem ismert, és nem említette, hogy földrengés lett volna; csupán arról írt, hogy villámcsapás érte a budai várat, és a katasztrófát az ezt követő robbanás okozta. Szokoli Musztafa, a tragédiát sirató budai pasa, a Rudas fürdő építtetője és a Király fürdő építésének a befejezője a pesti keresztény papot tette felelősé tragédiáért. Ám ez a hamis vád nem segített rajta, mert III. Murád szultán parancsára szeptember 30-án selyemzsinórral kivégezték.
Ajánlott olvasmányok:
Zolnay László: Kincses Magyarország
Bánó Attila: 55 meghökkentő eset a magyar történelemből
Varga P.: Régi hazai földrengések, különös tekintettel Budapestre
Szamosközy István történeti maradványai 1566–1603.
