A kerékpár első archetípusa 1817-ben jelent meg Németországban. Az egyszerű fa velocipéd, az úgynevezett „draisine”, pedálok vagy bármilyen más mechanikus hajtás nélkül, Karl von Drais báró alkotta meg. Ezt a modellt hamarosan egy használhatóbb dizájnra finomították, leginkább a londoni Denis Johnson népszerű fa „dandy horse” dizájnjára. A dandy horse használata több okból nem volt elterjedt – más közúti ingázók nem tolerálták a velocipéd használóit, és minden kerékpár gyártását az egyes felhasználók sajátosságaihoz kellett igazítani.
Az igazi kerékpáros forradalom az 1860-as évek elején kezdődött a pedál feltalálásával. Két francia kocsigyártó, Pierre Michaux és Pierre Lallement megkezdte kerékpárjának gyártását. A pedálok kiegészítése nagymértékben javította a kerékpár mozgékonyságát, de a legnagyobb problémát továbbra is a fából készült kerekek okozták, amelyek nagyon remegő hajtást produkáltak. Kerékpárjaik népszerű elnevezése akkoriban a „boneshaker” volt. Több sikeres évnyi tömeggyártás után a kerékpáros őrület csak Angliában maradt fenn. Ott számos jelentős találmány történt, ezek közül a legjelentősebb a magas kerekű kerékpárok (két-, három-, sőt négykerekű konfigurációkkal) és a pneumatikus gumiabroncsok használata.
A kerékpártörténelem utolsó nagy mérföldköve 1885-ben történt John Kemp Starley „biztonsági kerékpárjának” megjelenésével. A szabványos fémvázzal, hátsó keréklánc-hajtással és pneumatikus kerekekkel felszerelt modell azonnali sikert aratott. Mindenki vezethette, és használata világszerte elterjedt. A következő 20 év során a modern kerékpár minden lényeges alkatrésze szabványossá vált – az alap gyémánt fémből készült forma, a pneumatikus gumiabroncsok, a görgős lánc, az egyfokozatú és az alátétfékek.
A német Karl Drais báró kerékpárja után alig fél évszázaddal később a kerékpáros őrület jött és ment Franciaországban, és míg a kontinentális Európa számos katonai konfliktussal volt elfoglalva, Anglia lett a világ valaha látott legnagyobb kerékpáros innovációs ciklusának otthona. Az első látnok, aki kifejlesztette a francia Boneshaker dizájnt, James Starley volt, aki nemcsak az első népszerű penny-farthing dizájnt készítette el, amelyeket a késő viktoriánus korszak egyik legnépszerűbb szimbólumaként tekintettek, hanem az angol kerékpáripar atyja is lett. Azonban még az ő hőstetteit is kisebbnek tekintik, ha összehasonlítjuk unokaöccse, John Kemp Starley közreműködésével.
John Kemp Starley 1877-ben barátjával, William Suttonnal megalapította saját cégét, a Starley & Sutton Co-t. Kezdeti terveik egyszerűek voltak – olyan kerékpárt kell létrehozni, amely sokkal biztonságosabb és könnyebben használható, mint a penny-farthings. Az első néhány évben a triciklire összpontosítottak, majd 1883-ban termékeiket Rover triciklikre változtatták.
Sok gyártó megpróbált biztonsági kerékpárt létrehozni – biztonságosabb a magaskerekű kerékpározáshoz képest. Starley első biztonsági tervét 1884-ben mutatták be, miközben cége még mindig tricikliket gyártott. A korabeli magaskerekűek nem csak veszélyesek voltak, hanem főleg magas, sportos férfiak számára voltak alkalmasak. W.F. Grew ipari újságíró 1921-ben ezt mondta:
„Bármennyire is lelkesedett az ember a hétköznapokért – és én is lelkesen kerékpároztam egykor –, nem tagadható, hogy ez csak viszonylag fiatal és sportos férfiak számára volt lehetséges, és ha ez maradt volna az egyetlen beszerezhető kerékpár, akkor az időtöltés, ill. a kerékpározás hasznossága soha nem érte volna el jelenlegi népszerűségi szintjét.”
A Starley és barátja, William Sutton által megalkotott első Rover Safety közvetett kormányzású, hátsókerék-hajtású, lánchajtású kerékpár volt, ellentétben a közvetlen meghajtású magaskerekűekkel. Az első Rover Safety – 36 hüvelykes első kerékkel és kantárrudakkal, nem pedig gereblyézett első villával – messze nem volt tökéletes, Starley pedig Sutton segítségével módosította a dizájnt, és 1885-ben megalkotta a második Rovert, amelynek már közel azonos méretű kerekei voltak. Ez volt a kerékpártörténelem igazi forradalma. A Stanley Cycle Show-n, Nagy-Britannia fő éves kerékpárkiállításán mutatták be, amelyet a londoni Blackfriars Bridge melletti Temze rakparton, a sátorban tartottak 1885. január 28. és február 3. között. Ez a kerékpár rendelkezik a modern kerékpárok klasszikus jellemzőivel.
1888-ra a dizájnlajstromozott Rover olyan mértékben fejlődött, hogy egyértelműen felismerhető modern gépként: két egyforma 26 hüvelykes kerék, gyémánt kerékpárvázzal és a láncrendszerrel ellátott kialakítás, amely a pedálhajtókarok teljesítményét a hátsó kerékre továbbítja. John Boyd Dunlop pneumatikus abroncsaival – amelyeket 1887-ben készítettek, 1889-ben versenyeztek, és 1890-ben kereskedelmi forgalomba is került – a Rover Safety tökéletes kerékpárnak bizonyult és lényegében a Starley 1888-as gépének fő jellemzőit még mindig használják a a ma eladott és használt kerékpárok többsége.
Ez a kerékpár azonnal világszerte szenzációvá vált, és John Kemp Starley hamarosan elkezdte exportálni Európa és Amerika többi részébe.
Az 1890-es évekre John Kemp Starley kerékpárgyártó cégét átnevezték Rover Cycle Company Ltd-re. John Kemp Starley 1901-ben bekövetkezett hirtelen halála után a Rover Company folytatta a kerékpárok gyártását, valamint motorkerékpárok és autók gyártását, amelyek számos modellje nagyon népszerűvé vált Angliában és az egész világon.
Egy előadás, amit J.K. Starley 1898-ban a londoni művészeti társaságnak adott, megmutatja nekünk a gondolkodását, tíz évvel azután, hogy a Rover Safetyt nagyrészt tökéletesítették:
„Úgy éreztem, elérkezett az idő a kerékpár problémájának megoldására […]. Ezért figyelmemet kizárólag a Rover kerékpár tökéletesítésére és gyártására fordítottam.
„A fő elvek, amelyek vezéreltek ennek a gépnek az elkészítésekor, az voltak, hogy a kerékpárost a talajtól megfelelő távolságra kell elhelyezni; a hajtókarokat a meghajtó kerékkel oly módon csatlakoztatni, hogy a hajtómű tetszés szerint változtatható legyen; az ülést a pedálokhoz képest megfelelő helyzetbe kell állítani, és úgy kell kialakítani, hogy a nyereg tetszőlegesen oldalirányban vagy függőlegesen állítható legyen; a fogantyúkat az üléshez képest olyan helyzetbe kell helyezni, hogy a kerékpáros a legnagyobb erőt tudja kifejteni a pedálokra a legkisebb fáradtság mellett; és hogy állíthatóak is legyenek.”
„Azt fontolgattam, hogy mihez lehetne hasonlítani egy biciklit pedálozó férfit… nagyrészt a létrán felsétáláshoz hasonlított, de… míg az előbbinél a pedálok lefelé mentek; a férfi az utóbbiban ment fel. Ezért meg kellett határoznom, hogy hova kell elhelyezni a fogantyúkat, hogy teljes súlyát a pedálokra tudja helyezni… A kormány volt az, ami arra késztetett, hogy átvegyem a jelenlegi gépformát, mivel azt a másik típussal nem tudtam kellőképpen előre vinni. Az Ordinary [magaskerekű] kerékpár kormányának helyzetéből látni fogjuk, hogy erre a célra teljesen használhatatlan és nem tökéletes.”
„…a célom nem csak az volt, hogy egy biztonsági kerékpárt készítsek, hanem egy olyan gépet, ami a kerékpár igazi evolúciója, és az a tény, hogy az általam 1885-ben kialakított lényeges típuson pozíciókban oly kevés változás történt. , bizonyítja azt, hogy nem tévedtem az alapvető pontokban.”
