Mussolini azzal rakta le a pártállam alapjait, hogy létrehozta a Fasiszta Nagytanácsot. 1923 -ban új választójogi törvényt fogadtatott el, amely abszolút többséget biztosított a legtöbb szavazatot elnyerő párt számára. Az 1924-es választásokon példátlan csalásokkal harcolták ki a Fasiszta Párt győzelmét, majd a látszat kedvéért koalíciós kormányt alakítottak. A miniszterelnök pozíciója megingott, a helyzet közel állt a polgárháború kitöréséhez. Viktor Emánuel király Mussolinit bízta meg a helyzet megoldásával, aki 1925. január 3-án feloszlatta a parlamentet, és megkezdte a fasiszta diktatúra kiépítését. 4 sikertelen merényletkísérletet követtek el a miniszterelnök ellen. 1926-ra Mussolini rendeleti úton kormányzott, és csak a királynak felelt. Az országgyűlésnek már nem volt jelentősége, ezért 1928-ban feloszlatta magát. Mussolini lett a Mindenható Nemzeti Fasiszta Párt feje, előfordult, hogy egyszerre 7 minisztériumot vezetett és irányította az ellenzékieket terrorizáló „feketeingeseket”. A teljes irányítást a titkosrendőrség – OVRA – megalakításával biztosította a maga számára. Mussolinit korlátozta a király, mint intézmény (elvileg bármikor leválthatta), a hadsereg amely nem került fasiszta irányítás alá, és az egyházi szervezetek is függetlenek voltak.
