Pierre-Auguste Renoir (Limoges, 1841. február 25. – Cagnes-sur-Mer, 1919. december 3.) francia impresszionista festőművész. Renoir munkáscsaládban született, apja szabó, anyja szabósegéd volt. 3 éves korában (1845) a család Párizsba költözött, és a Louvre közelében talált szállást, ami akkor nemcsak múzeum volt, hanem irodákat és lakásokat is magában foglalt. 13 éves korában porcelánfestőnek kezdett tanulni, 15 éves korától már olyan jó eredményeket ért el, hogy a manufaktúrában tapasztalt munkásoknak való, igényes feladatokat bíztak rá. Béréből önállóan meg tudott élni, sőt jutott szülei támogatására is. Szabadidejében gyakran látogatta a Louvre-t. A gépi festési eljárások bevezetése miatt azonban 17 éves korában a manufaktúra bezárt. Ezután Renoir alkalmi munkákból élt, például nemesek címereit festette. 1861-1864 között Charles Gleyre svájci festőnél tanult festészetet. Azonban hamarosan más példaképeket keresett magának, mint mestere: véletlenül találkozott Gustave Courbet-val és Diaz de la Penával, akik arra biztatták, hogy a való életből merítsen magának témát. Barátságot kötött az impresszionista Claude Monet-val, Alfred Sisley-vel és Frédéric Bazille-jal és közösen festett velük a szabadban. 1864-ben első ízben elfogadtak tőle egy képet a párizsi Salon számára. 1868-ban ugyanott sikert aratott a Liza napernyővel c. képével, amelynek modellje Renoir 1865 és 1871 közötti szerelme, Lise Tréhot volt. A szabadtéri festészetben szerzett tapasztalatai jó hatással voltak műtermi munkáira is. A kritikusok felfigyelnek képei frissességére és természetességére. Vevőt azonban alig talál, a hatvanas évek végén olyan szegénységben él, hogy gyakran ennivalóra sem futja. Az 1870-es porosz–francia háború idején önkéntesnek jelentkezett a lovassághoz, de szerencséjére a hadszíntértől távol állomásozott egységével. 1871-ben a fővárosba visszatérve a párizsi kommün forgatagába került. A felkelők hadkötelesnek nyilvánították, menekülni próbált, de akkor az ellenfél fogságába esett. A kommün bukása után sietve újra felvette a kapcsolatot barátaival, Monet-val és Sisley-vel. Az 1870-es években sok nyarat töltött velük és Édouard Manet-val. Ebből az időből származik egy ismert képe, amely a Monet családot ábrázolja az argenteuil-i házuk kertjében. Ezt a témát Manet-val párhuzamosan, egymás mellett dolgozva festették meg egy-egy vásznon. Renoir szívesen ábrázolt társadalmi eseményeket, az életöröm megnyilvánulásait képein. Az egyik leghíresebb ilyen képe a Bál a Moulin de la Galette-ben. Monet-től és a többi impresszionistától eltérően Renoir továbbra is törekedett szerepeltetni képeit a hivatalos Salon kiállításán, de emellett 1874-től nagy lelkesedéssel részt vett az impresszionisták első, majd a későbbi, 1876-os és 1877-es kiállításain is. Sikerült képeket eladnia Paul Durand-Ruel és Père-Martin műkereskedőknek. Durand-Ruel, az impresszionisták nagy támogatója, pénzt adott neki egy műterem bérlésére. Renoir bevételei azonban még mindig olyan csekélyek voltak, hogy alig tudták fedezni létfenntartását. Az 1870-es évek közepétől jobbra fordult helyzete, mert megismerkedett Victor Cocquet vámtisztviselővel és Georges Charpentier kiadóval, ők pedig megbízták őt portrék és egy nagyobb táblakép megfestésével. Madame Charpentier-ről és gyermekeiről készült képe nagy sikert aratott. A befolyásos hölgy sokaknak ajánlotta őt ismeretségi körében, és annyi felkérést kapott portrék készítésére, hogy azok időnként már terhessé váltak számára. 1881-1882-ben három nagyobb utazást is tett Algériában, Olaszországban, majd újra Algériában. 1882-ben Palermóban megfestette Richard Wagner zeneszerző portréját.
