Borsos József (Hódmezővásárhely, 1875. március 18. – Debrecen, 1952. január 23.) egyik meghatározó jellegű építésze a 20. századi magyar – különösképpen a debreceni – építészetnek. Egy időben Debrecen város főépítésze, neves építészdinasztia tagja. Munkásságát a megfontolt tudatosság jellemezte, s nem a divatirányzatok állandó követése. Széles látókörű, nagy műveltségű építész volt, aki élete folyamán figyelemmel kísérte a világ építészetének alakulását, szándéka azonban kezdettől fogva a népi kultúra hagyományain alapuló nemzeti építészet megteremtése volt.A klinkertéglát előszeretettel alkalmazta, így írt róla: „fémes, üveges, majd bársonyos felülete van, és színárnyalatokban is annyi a változatosság, hogy a sima felület sem komor.” 1908-tól Debrecen város építészeként működött, majd 1923-tól nyugdíjazásáig a polgármesteri hivatal műszaki osztályának vezetője volt. 1929-30-ban készítette el azt az egész városra kiterjedő városrendezési tervet, aminek alapján Debrecen több mint 25 éven keresztül épült és fejlődött. Az ő tervei alapján olyan nevezetes épületek készültek, mint a Krematórium épülete, a Debreceni Egyetem előtti park terve, az Egyetemi templom, az ortodox zsidó imaház, valamint a stadion is.
