Dózsa György a kiáltványban, az egész jobbágyságot felkelésre szólította fel. Bakócz Tamás esztergomi érsek bíboros 1514. április 9-én Budán kihirdette a pápai bullát, amely a török elleni keresztes háborúra szólított fel és a bűnbocsánat lehetőségét ígérte a katonáknak. Az obszerváns szerzeteseket bízta meg a keresztes katonák összegyűjtésével. A magyar katonák adták volna a sereg legfőbb erejét, melynek vezetésére a székely Dózsa Györgyöt bízták meg. A keresztes had szervezését május 24-én visszavonták, s a keresztes seregbe akkorra már belépett katonák a bűnbocsánat lehetőségének elvesztése miatt fellázadtak a nemesek ellen. Így az összegyűlt seregek kurucz lázadásban törtek ki, amely az urak és a parasztok háborújává szélesedett Magyarországon.
Az események közepette, 1514. május 18-án adta ki a hitszegő nemesek elleni fordulásra felhívó kiáltványát a makfalvi Dósa család Örlöcz-nem Szovát ágán levő székely lófő ágának sarja, György: „…Ceglédre siessetek, hogy az áldott nép általatok megszentelt szövetségben megerősítve, a nevezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és hatalmát korlátozni, megfékezni és tönkretenni lehessen…”
