Somlay Artúr (eredeti nevén Schneider Artúr; Budapest, 1883. február 28. – Budapest, 1951. november 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, színészpedagógus. Édesapja Schneider Artúr vasúti tisztviselő volt, hat gyereket nevelt. Édesanyja Obkracsil (Apkracil) Emília. A későbbi színészfejedelem többször ellógott hazulról, hogy mindenféle társulatokban felléphessen. Apja egy ideig járt utána, hazavitte, de egy idő után belenyugodott abba, hogy fiából „komédiás” lesz. Somlay Artúr emléktáblája egykori lakhelyén, a Szent István körút 9. sz. alatt. A Vígszínház színiiskoláját végezte, majd 1900-ban lépett színpadra. Egy-egy évadot játszott Kecskeméten, Pozsonyban, Zomborban, Kolozsvárott, Debrecenben. 1905-ben vendégként fellépett a Vígszínházban, 1906-ban pedig a Városligeti Színkörben. 1906–1907-ben Győrött, 1907-ben a Thália Társaságnál és a Fővárosi Kabaréban, utána pedig Miskolcon, illetve a Magyar Színházban lépett fel. 1908–1921 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1921-ben Berlinben forgatott mozifilmet. 1912-től, a némafilm időszakától kezdve több filmet forgatott, és fellépett a rádióban és pódiumon is. Regény- és drámaírással is próbálkozott. Ezt követően 1922–23-ban, 1925-ben, 1929–30-ban a Belvárosi Színházban, 1923-ban, 1926-ban, 1929-ben, 1933-ban a Magyar Színházban, 1924–26-ban pedig a Renaissance Színházban lépett színpadra. 1927-től 17 éven át a Vígszínházban szerepelt. 1935–36-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1929-ben meghívták az Új-, 1923-ban, 1928-ban, 1930–31-ben és 1939-ben az Andrássy úti-, 1942-ben a Nemzeti-, 1944-ben az Új Magyar Színház egy-egy bemutató előadására. 1925 júliusában a bécsi Kammerspiele színpadán, 1931-ben magyarországi és erdélyi városokban lépett fel alkalmi társulatával. 1945-ben a Víg- és a Márkus Parkszínház foglalkoztatta. 1946–1951 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 1948-tól 1950-ig tanított a Színművészeti Főiskolán. A negyvenes évek végén, a kitelepítések kezdetekor, a művész számos nehéz helyzetbe került színészkollégája mellett állt ki. Az akkori időszak kulturális főhatalmassága, Révai József, eleinte még hallgatott Somlay szavára, egy idő után azonban már kiüzent az előszobába: nem ér rá. Somlay hazament Nagyboldogasszony út 71. szám alatti lakására, fogott egy üveg konyakot és egy doboz altatót, s az éjszaka folyamán mindkettőt elfogyasztotta; 1951. november 10-én hajnali 3 órakor így érte a halál, melyet szívbénulás, koszorúérgörcs, szívkoszorúér-elmeszesedés okozott. Főként hősszerelmes szerepekben voltak kiemelkedő eredményei, de társadalmi kérdéseket feldolgozó, dialógusos színművekben és népi drámákban is jelentőset alkotott. Elsöprő lendületével, hibátlan játékával, érzelmes, szenvedélyes metakommunikációjával megújította a magyar színművészetet. Aprólékosan kidolgozott lélekábrázolásait a külsőségek pontos megjelenítésével párosította. Felesége Laszloszky Júlia volt, akit 1905. május 7-én vett el, 1945-ben váltak el. Leányuk Somlay Júlia (Miskolc, 1906. január 18. – Bp. 1955. május 9.) színésznő, Hajmássy Miklós színész első felesége. Nevét 1937-ben változtatta meg.
