Jelenleg körülbelül hétezer nyelv létezik a világon. A nyelvészeket – de természetesen nem csupán őket – régóta foglalkoztatja az is, vajon hogyan keletkezik egy új nyelv. Már az ókorban is voltak, akik kíváncsiak voltak arra, hogy vajon melyik lehet a legősibb nyelv. (Vannak, akik szerint a magyar a legrégebbi, ráadásul még beszélt nyelv…) Egy érdekes kísérletet megemlít Hérodotosz, a neves történetíró is, aki az egyik legjelentősebb egyiptomi uralkodó, Pszammetik fáraó (Kr. e. 663–610) módszeréről tudósít, amely során két újszülött csecsemőt egy pásztorra bízott, azzal a paranccsal, hogy ne beszéljen hozzájuk két évig:
Az egyiptomiak, mielőtt Pszammétikhosz lett a királyuk, úgy hitték, hogy az ő származásuk a legősibb az emberek között. Mikor azonban Pszammétikhosz foglalta el a trónt, bizonyságot szeretett volna arról, hogy kik voltak az első emberek. Azóta úgy tartják, hogy a phrügek [frígek] már ő előttük is éltek, különben pedig minden más népnél régebbre vezetik vissza származásukat. Pszammétikhosz ugyanis hiába kutatott, sehogy se tudta kideríteni, kik voltak az első emberek, ezért a következőt gondolta ki. Egyik pásztorának egyszerű emberek két újszülött gyermekét adta át, és ráparancsolt, hogy nevelje őket nyájai közt, de oly módon, hogy soha senki emberi szót ki ne ejtsen előttük. A többiekétől elkülönített kunyhóban feküdjenek, a kellő időben hajtson hozzájuk kecskéket, s ha tejükkel jóllaktak, menjen a dolgára. Ezt tette és rendelte hát Pszammétikhosz, mert meg akarta tudni, hogy a kicsinyek, ha az értelmetlen gagyogás korszakán túljutottak, miféle szót fognak először kiejteni. Így is történt minden. Két év múlva, mialatt a pásztor mindenben tartotta magát a parancshoz, egy nap rájuk nyitotta az ajtót, és belépett a gyermekekhez, akik a kezüket kinyújtva szaladtak hozzá, és azt kiáltották, hogy „bekosz”. Első hallásra nem is figyelt fel rá a pásztor, midőn azonban mindig ugyanezt a szót hallotta, valahányszor belépett hozzájuk, hogy gondoskodjék róluk, jelentette a dolgot urának, aki magához parancsolta a gyermekeket. Pszammétikhosz, amikor maga is hallotta, mit mondanak, kutatni kezdte, hogy melyik emberfajta nyelvében található meg a „bekosz” szó. S kutatás közben rájött, hogy a phrügek e szóval jelölik a kenyeret. Ebből a bizonyítékból következtetvén az egyiptomiak elismerték, hogy a phrüg még náluk is ősibb néptörzs. Hogy pedig ez a dolog így esett, azt Héphaisztosz papjai beszélték el nekem Memphiszben.
(Hérodotosz: A görög–perzsa háború, 2, 2. Muraközi Gyula fordítása)
Természetesen ez a „kísérlet” nem adja meg a végső megoldást, több okból sem. Ráadásul a pszicholingvisztika szerint eme történet azt mutatja, hogy „a gyerekek a kecskék mekegését utánozhatták a bekoszra emlékeztető hangsorral. […] Ma már nem tudományos kérdésfelvetés, hogy vajon milyen nyelven beszélnének a beszélő környezet nélküli gyermekek (még kevésbé az »ősnyelvvel« kapcsolatos hipotézis), ugyanakkor számos példa igazolta azt, hogy az ilyen gyermekek egyáltalán nem képesek elsajátítani a beszédet.” (Gósy Mária: Pszicholingvisztika. Osiris, Budapest, 2005. 249.)
Monogenezis vagy poligenezis?
A nyelv keletkezésével kapcsolatban két nézet viaskodik egymással: a monogenezis (egy eredet) elmélete szerint a világ minden nyelve egyetlen nyelvből származik. E felfogás legismertebb példája a Bábel tornyáról szóló bibliai példázat. A poligenezis (több eredet) hívei viszont azt mondják, hogy a Föld több területén alakultak ki nyelvek, hiszen az emberiség ősei több helyen szerveződtek közösségé, több helyen alakultak ki civilizációk. A tudomány ez utóbbi elméletet fogadja el.
Hérodotosz: A görög–perzsa háború
Gósy Mária: Pszicholingvisztika
A magyar nyelv könyve
Varga Csaba: Jel, jel, jel – avagy az ABC 30 000 éves története
