Az égitestek helyzetének mérését lehetővé tevő kéttükrös szögmérőt, vagyis a szextáns tengeri navigációhoz használták. Ezt az eszközt elsősorban a delelő Nap horizont feletti magasságának mérésére, ezáltal a földrajzi szélesség meghatározására használták fel. Hajózási műszerben először 1731-ben John Hadley alkalmazta a kéttükrös mérést.
Működését és a mérést az tette pontossá, hogy a tükrözött és a látott képet, például a horizontot és a Napot egy mezőben látta alkalmazója. Vízszintesre állított műhorizont segítségével a műszert akkor is használni lehet, ha a horizont nem látható, mely funkcióval már Hadley műszere is rendelkezett.
