A rágógumi egy puha, összetartó anyag, amelyet úgy terveztek, hogy lenyelés nélkül rágni lehessen.
Állaga a gumira emlékeztet polimer, lágyító és gyanta komponenseinek fizikai-kémiai tulajdonságai miatt, amelyek hozzájárulnak rugalmas-műanyag, ragadós, rágós tulajdonságaihoz.
Alapanyagául általában két különböző anyag is szolgálhat: az egyik a természetes latexanyagnak számító chicle, amely a Manilkara chicle vagy a Manilkara zapota nevű, az amerikai esőerdőkben is megtermő fafajták kérgéből kinyert koagulált tejszerű nedv; a másik a mesterséges úton előállított poliizobutilén nevű szintetikus gumi. További összetevői az édesítőszerek, lágyítószerek/lágyítók, aromák, színezékek, ezért a rágógumit az édességek csoportjába sorolják.
Története
A rágógumi korai elődjeinek nyomaira már a különféle korai civilizációkban is bukkanhatunk, mely elődök használatát a rágás ösztönös vágya motiválhatta, de az ízingerek hajszolása és a fogtisztítás is szempont lehetett.
Már körülbelül 5000 évvel ezelőtt, a neolitikum (újkőkorszak) óta számos formában létezik rágógumi. A mai értelemben vett legkorábbi, napjainkban is ismert rágógumit a finnországi Yli-Ii településen fekvő Kierikki területén fedezte fel 2007 augusztusában az egyesült királyságbeli Derby Egyetem egyik régészet szakos hallgatója, Sarah Pickin. Ennek a leletnek alapanyagául nyírfakéregből készült kátrány szolgált. A nyírfakéreg egyéb összetevői mellet fenolokat is tartalmaz, mely egyesek szerint jótékony egészségügyi előnyökkel bír és antiszeptikus (fertőtlenítő) hatást is kiválthat.
Az ősi aztékokhoz tartozó indán törzsek is a chiclét használták, mint egy, a mai rágógumival nagy hasonlóságot mutató anyag alapanyagát. Ezt a fajta rágógumit legfőképpen a nők használták elsősorban a szájuk illatosításának a céljából. A népcsoport tagjai a chicle latexéből készült gumit is alkalmazták ilyen célokra, ennek a készítménynek a helyiek által ismert neve a tzictli volt. A maja civilizáció egyes tagjai is az aztékokhoz nagyban hasonlító módszereket alkalmaztak a rágásra szolgáló gumik területén.
A rágógumi bizonyos formáját az ókori Görögországban is használták. A masztixfa (Pistacia lentiscus) gyantájából készítették, mely a szájban a nyállal keveredve nyúlóssá, rágószerűvé válik és már ekkor úgy vélhették, hogy a növény, pontosabban a gyanta rágcsálása kellemes leheletet biztosít és a fogakat is tisztítja.
A korai rágógumi variációi világszerte
| Ősi Görög | Masztixfa gyanta |
| Ősi Maya | Chicle |
| Kína | Ginzeng növény gyökere |
| Eszkimók | Bálnazsír |
| Őslakos Amerikaiak | Cukorfenyő ás luc fenyő gyanta |
| Dél-Amerika | Kokalevél |
| Dél-Ázsia (India) | Bételpálma diója |
Noha a rágógumi eredete ősi civilizációkra vezethető vissza, kereskedelmi forgalomba hozatalára az Amerikai Egyesült Államokban került sor. Az amerikai indiánok lucfenyők nedvéből készült gyantát rágtak és új-angliai telepesek átvették ezt a szokást. 1848-ban John B. Curtis kifejlesztette és eladta az első kereskedelmi rágógumit, State of Maine Pure Spruce Gum néven. 1850 körül paraffinviaszból készült rágógumit fejlesztettek ki, mely kőolajszármazék, és hamarosan meghaladta a lucfenyő gyantájából készült rágógumi népszerűségét. E korai rágógumi édesítéséhez gyakran használtak porcukrot, melybe az édes íz fenntartása érdekében többször is belemártották.
William Finley Semple 1869. december 28-án nyújtott be a szabadalmat a rágógumiról [98 304 számú szabadalom].
Az első ízesített rágógumit az 1860-as években alkotta meg John Colgan gyógyszerész (Louisville, Kentucky).
A mexikói elnök, Antonio Lopez de Santa Anna az 1870-es évek elején mutatta be a gumigyártó Thomas Adamsnek a chicle-t, az amerikai esőerdőkben őshonos fafajták kérgéből kinyerhető természetes latexanyagot.
A chicle a gumigyártásban nem volt használható, de az élelmiszeriparban hasznosnak bizonyult. Adams 1871-ben levédette az első rágógumigyártó gép szabadalmát, és 1878-tól csíkokra vágva árusította a chicle-t, Adams New York Chewing Gum néven.
Ahhoz John Colgan zsenije kellett, hogy egy 1880-ban kifejlesztett eljárással hosszan tartó ízt is kölcsönözzön a rágónak, de a közönségsikert Adams harcolta ki. Neki köszönhetjük az első, automatából árult rágógumit is. A Tutti Frutti márkanevű édesség 1888-tól kapható az Egyesült Államokban, és legalább ilyen sikeres volt a ma is kapható Clichets, amit 1900-ban vezettek be. Adams később összeállt a jól ismert rágógumigyártóval, William Wrigley Juniorral is. Hogy ez a fúzió mennyire volt sikeres, azt jól mutatja, hogy a Wrigley’s rágógumijai máig népszerű termékek.
A rágógumi sok hasznos tulajdonsággal bír. A rágcsálással több oxigén jut az agyba, így javulnak a kognitív készségek és más. A mesterséges édesítőszerek nem roncsolják a fogakat, viszont csökkentik a lerakódás mértékét. A rágózás ráadásul folyamatos nyáltermelésre is ösztönöz, így elkerülhető a kellemetlen szájszag.
