Rudolf Eucken

Rudolf Christoph Eucken német filozófus 1908-ban irodalmi Nobel-díjat kapott „elismerésül elszánt törekvéseiért, amellyel az igazat kutatta, áttörő erejű gondolkodásáért, elképzeléseinek gazdag, széles tartományáért és előadásmódjáért, amellyel számos munkájában határozottan érvelt, és lelkesen finomítgatta idealista életfilozófiáját”.

Eucken 1866-ban szerzett PhD fokozatot klasszikus filológiából és ókori történelemből a Göttingeni Egyetemen. Érdeklődése határozottan a teológia filozófiai oldala felé irányult. 1871-ben, miután öt év iskolai tanárként dolgozott a berlini és a frankfurti Husumban, kinevezték a svájci Baseli Egyetem filozófiaprofesszorává, egy másik korábbi göttingeni tanárát, Gustav Teichmüllert követve, és legyőzte Friedrich Nietzschét a pozícióért vívott versenyben. Ott maradt egészen 1874-ig, amikor is a jénai egyetemen foglalt el hasonló állást. Ott maradt egészen 1920-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1912–13-ban Eucken az év felét csereprofesszorként töltötte a Harvard Egyetemen, 1913-ban pedig a New York-i Egyetemen dolgozott Deem-előadóként.

Eucken filozófiai munkássága részben történeti, részben építő jellegű, előbbi oldala korábbi, utóbbi későbbi munkáiban dominál. Legszembetűnőbb jellemzőjük a két rész közötti szoros szerves kapcsolat. A történeti munkák célja a filozófiai fogalmak és a hozzájuk tartozó kor közötti szükséges kapcsolat bemutatása; konstruktív spekulációinak gyökere ugyanaz. Minden filozófia életfilozófia, egy új kultúra kifejlesztése, nem pusztán intellektualizmus, hanem létfontosságú vallási inspiráció alkalmazása a társadalom gyakorlati problémáira. Ezt a gyakorlati idealizmust Eucken az „etikai aktivizmus” kifejezéssel írta le. Ennek az elvnek megfelelően Eucken jelentős figyelmet fordított a társadalmi és oktatási problémákra.

Kijelentette, hogy az embereknek van lelkük, és ezért a természet és a szellem találkozásánál vannak. Úgy vélte, hogy az embereknek le kell győzniük nem-spirituális természetüket folyamatos erőfeszítésekkel a spirituális élet elérése érdekében, ami etikai aktivitásának és életértelmének egy másik aspektusa.

Fia, Walter Eucken az ordoliberális közgazdasági gondolkodás megalapítója lett. Másik fia, Arnold Eucken kémikus és fizikus volt.

Rudolf Eucken 1926. szeptember 15-én halt meg Jénában, 80 éves korában.