Tutanhamon i.e. 1342 körül született, ő volt az ókori Egyiptom XVIII. dinasztiájának utolsó fáraója. Ehnaton fáraó fia. Övé az egyetlen olyan fáraósír, ami teljes egészében fennmaradt, ennek köszönheti hírnevét is.
Születésekor még Tutanhatonnak nevezték (Aton élő képmása), amit uralkodása első éveiben Tutanhamonra változtatott.
Hozzávetőlegesen Ehnaton uralkodásának 9. és 11. éve közt születhetett. Valószínűleg az Ehnaton által épített új fővárosban, Ahet-Atonban élt. Itt úgy említik őt, mint „a király vér szerinti, szeretett fia, Tutanhuaton”. Ehnaton halála után Tutanhaton lett a fáraó és feleségül vette Ehnaton lányát Anheszenpaatont.
Még uralkodásuk első évében Tutanhaton és Anheszenpaaton megváltoztatták nevüket Tutanhamonra és Anheszenamonra. A királyi székhely Memphisz lett Ahet-Atonból helyett, Théba pedig a vallási főváros lett újra.
Visszatértek a régi istenek tiszteletére. A Restaurációs sztélé meséli el azt, hogy az Amarna-kor után visszaállították a régi hitet: felújították a régi templomokat az egész országban és a papok visszakapták a kiváltságaikat. Tutanhamon uralkodása alatt újra több figyelmet fordítottak a külügyekre.
Tutanhamon i.e. 1324 körül, uralkodásának tizedik évében hunyt el, 17-19 évesen. Halálát a 2005-ben elvégzett vizsgálatok szerint csonttörés következményei okozhatták. Ezen kívül megállapították, hogy maláriában és sarlósejtes anémiában szenvedett, amik szintén hozzájárulhattak a halálához. A XVIII. dinasztia Tutanhamonnal kihalt.
Sírjának felfedezése
Howard Carter 1917-ben kezdte el ásatásait II. Ramszesz és VI. Ramszesz sírja között ott, ahol Tutanhamon sírját feltételezte. George Herbert, Carnarvon grófja volt a mecénása, ő szerezte meg az ásatási jogot a területre. Több éven át eredménytelenek voltak a keresések és Lord Carnavon már vissza akarta adni az ásatási jogot mire 1922. november 4-én Carter munkatársa egy kőlépcsőt talált, amely a mélybe vezetett és egy befalazott ajtó volt a végén.
Tutanhamon és a királyi nekropolisz pecsétje volt az ajtón. November 6-án Carter táviratot küldött Carnarvonnak, hogy elújságolja a felfedezést. Carnarvon november 20-án érkezett meg Alexandriába és később Luxorba. November 24-én folytatták az ásatásokat.
Az ajtót november 25-én bontották le és így jutottak be egy sziklába vájt, hozzávetőlegesen 7,6 m hosszú folyosóra, aminek végén egy újabb befalazott ajtó várt rájuk. Mindkét ajtón látszódott, hogy korábban kinyitották őket, majd később újra pecsét került rájuk.
November 29-én a második ajtóba vájt résen keresztül Carter, a lord és annak a lánya, Lady Evelyn betekintettek abba sírba, ahova több mint háromezer éve nem lépett más ember. Carter, aki elsőnek lesett be a résen a lord kérdésére, hogy lát-e valamit, a következőt felelte: „Igen, csodálatos dolgokat… mindenhol az arany csillogását.”
A sajtó hamar elterjesztette a világon a szenzációs felfedezés hírét és kíváncsi emberek tömegei érkeztek a sírhoz, ezzel nagyban hátráltatva a feltárást. Carnarvon nemsokkal utána elhunyt, ezzel a nehézségek csak fokozódtak. Minden lelet feltárása, dokumentálása hosszú évekig tartott. Az első tárgyat 1922. december 27-én vitték el, az utolsót pedig 1930. november 10-én. Összesen kb. 3500 lelet került elő.
Carter ezek alatt az évek alatt írta meg és adta ki három kötetből álló írását, amely a leletekről készült: The Tomb of Tut-Ankh-Amen címmel (1923-ban, 1927-ben és 1933-ban).
A leletek ma a kairói Egyiptomi Múzeumban láthatóak.
Tutanhamon sírja eredetileg valószínűleg egy magánszemély részére készülhetett, mert a többi fáraósírhoz képest kisméretű. A sír egy folyosóból, egy előtérből, ebből nyíló sírkamrából és két mellékkamrából áll. Csak a sírkamra falai díszítettek.
A múmia egy három egymásba helyezett koporsóban van, ami egy gránitfedelű homokkőszarkofágban helyezkedik el. A koporsók közül a középső színaranyból, a két külső pedig aranyozott fából készült, mindegyiket istenek képei díszítik. 1925. október 28-án nyitották fel a legbelső koporsót. A fáraó arcán aranymaszk, a múmiapólyában pedig amulettek voltak. Tutanhamon múmiája jelenleg is a sírjában van, 2007. november 4 óta egy üvegvitrin mögött.
Tutanhamon sírja az első fáraósír, amely a 20. századig érintetlenül fennmaradt és ezzel a legszenzációsabb ókori egyiptomi felfedezés, az évszázad felfedezése. Most már tudjuk: Tutanhamon sírja azért maradhatott érintetlenül fent, mert a későbbi uralkodók munkásai vastag törmelékréteggel borították be a bejáratot, mivel éppen felette telepedtek le.
A sír jelenleg látogatható, de naponta maximum négyszázan láthatják. Restaurálási munkálatok miatt időnként ideiglenesen lezárják. A közeljövőben végleges lezárását tervezik, de látogatható lesz egy másolata a közelben.
A tervezett másolat készítése miatt Nicolas Reeves készített róla magas felbontású képeket, melyen olyan jeleket fedezett fel a sírkamra vakolatán, ami egy kis ajtó létezését feltételezi a helyiség nyugati és északi falában. Lehetséges, hogy ezek csak kialakítani tervezett ajtók, amik soha nem készültek el, de az is elképzelhető, hogy Tutanhamon sírja egy jóval nagyobb sírépítmény külső része és a többi, eddig még feltáratlan részben további temetkezési helyek találhatók.
Legjelentősebb leletek:
Előtér:
• Aranyozott trónszék Tutanhamon és Anheszenamon képével
• Négy szétszedett aranyozott kocsi
• Fából készült, aranyozott naosz, azaz szentély
• Halotti ágyak
• Feketére lakkozott faszobrok
A sírkamra és a szarkofág
A keleti mellékkamra vagy „kincstár”:
• Kanópuszedénytartó
• Láda Anubisz szobrával
• A déli fal mellett sorakozó fadobozok szobrokkal
• Az északi falnál álló hat láda
• Vadászati felszerelés
• Usébtik
• III. Amenhotep szobra és Tije hajfürtje
• Tutanhamon gyermekeinek múmiái
A nyugati mellékkamra:
• Négy ágy
• Az ún. „papi trón”
• Két kis szekrény
• Elefántcsontláda
• Alabástrom hajószobor
• Boroskorsók
