Trója vagy Ilion egy ősi város volt a mai Törökországban, Hisarlikban, Çanakkalétől 30 kilométerre délnyugatra, ami trójai háborúról szóló görög mítosz színhelyeként ismert.
Az ókori görög irodalomban Tróját a hőskor hatalmas királyságaként ábrázolják, egy mitikus korszakban, amikor szörnyek kóboroltak a földön, és az istenek közvetlenül érintkeztek az emberekkel. Állítólag a város uralta a Troászt, amíg a trójai háború a görögök keze általi teljes pusztulásáig nem vezetett. Megsemmisítésének története a görög mitológia és irodalom egyik sarokköve volt, amely kiemelkedő szerepet kapott az Iliászban és az Odüsszeiában, valamint számos más versben és színdarabban. Öröksége nagy szerepet játszott a görög társadalomban, sok prominens család állította, hogy az ott harcolók leszármazottai. Az archaikus korszakban egy új város épült azon a helyen, ahol a legendás Tróját állították. A klasszikus korszakban ez a város turisztikai célponttá vált.
A 19. század végéig a tudósok a trójai háborút teljesen legendásnak tekintették. 1871-től azonban Heinrich Schliemann és Frank Calvert feltárták a klasszikus korszak városának helyét, amelynek romjai alatt számos korábbi település maradványait találták meg. E rétegek közül több hasonlít Trója irodalmi ábrázolására, amiből egyes tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a legendákban van igazság magja. A mások által végzett későbbi ásatások hozzájárultak a helyszín modern megértéséhez, bár a mítosz és a valóság közötti pontos kapcsolat továbbra is tisztázatlan.
Trója régészeti lelőhelye kilenc fő rétegből áll, amelyek közül a legkorábbi a kora bronzkorból, a legkésőbbi a bizánci korból származik. A mitikus várost jellemzően a késő bronzkori rétegek egyikével azonosítják, mint például a VI., a VIIa vagy a VIIb. A régészeti lelőhely turisztikai célpontként látogatható, és 1998-ban felvették az UNESCO Világörökség listájára.
Heinrich Schliemann amatőr régész, megszállottja volt Homérosz és az ősi mediterrán civilizációk történeteinek. Élete munkáját a Homérosz-mesék városainak tényleges fizikai maradványainak leleplezésének szentelte.
Úgy tűnik, Schliemann első klasszikus jellegű érdeklődése Trója helye volt. Amikor elkezdett ásatásokat végezniTörökországban, az akkor Trójának hitt lelőhely Pınarbaşı-ban volt, egy dombtetőn a Trójai-síkság déli végén. A lelőhelyet korábban Frank Calvert angol amatőr régész és helyi szakértő tárta fel. Schliemann szondákat végzett Pınarbaşıban, de csalódott volt a látottak miatt. Calvert volt az, aki Hissarlikot Trójaként azonosította, és azt javasolta Schliemannnak, hogy ott ásson a Calvert családjának tulajdonában lévő földön.
Schliemann először szkeptikus volt Hissarlik Trójával való azonosítását illetően, de Calvert meggyőzte. 1870 tavaszán még nem érkezett meg az oszmán kormány ásatási engedélye, de Schliemann ismét Trójába ment, és április 9-től 22-ig szakképzetlen munkásokkal együtt 20 méter hosszú és legfeljebb 3 méter mély kutatóárkot ásott. amely már több településréteg felfedezéséhez vezetett. Decemberben Konstantinápolyba utazott, és személyes látogatással sikertelenül próbált engedélyt kérni az oszmán hatóságoktól az ásásra. Ebben a három hétben megtanult törökül. Augusztus 12-én levelet kapott Konstantinápolyból az ásatási engedéllyel. 1871-ben Schliemann ásni kezdett Hissarliknál, és 1873-ra kilenc eltemetett várost fedezett fel.
Gyorsan feltárták az ókori, bronz- és kőkori településrétegeket, mígnem a tél beállta miatt november 24-én be kellett fejezni az ásatásokat. A második ásatási kampány 1872. április 1-jén kezdődött, és június 13-án fedezték fel az akkori legjelentősebb leletet, az úgynevezett Helios metópot a hellenisztikus Athéné-templom trigliffrízéről.
1873 januárjában megkezdődött a harmadik és legsikeresebb ásatási kampány. Schliemann felfedezett egy városkaput (értelmezése szerint az Iliász scaeai kapuját), ahonnan egy széles utca vezet egy olyan házhoz, amelyet Priamosz palotájaként értelmezett, és amelynek közelében május 31-én találták meg az úgynevezett Priamoszi kincset. Schliemann Tróját megtaláltnak és feladatának teljesítettnek nyilvánította. Ennek ellenére a német tudósok továbbra is megtagadták tőle a kívánt szakmai elismerést, különösen a német régészet vezetőjét, Ernst Curtiust, akivel Schliemann (sikertelenül) versengett az Olympia ásatási jogáért. A lelet csak Nagy-Britanniában keltett feltűnést a szakmai világban; a londoni antikváriumok társasága meghívta Schliemannt, hogy tartson egy igen elismert szakmai előadást a Burlington House-ban, ahol William Ewart Gladstone brit államférfi dicsérő beszédével köszöntötte.
A legújabb kutatások megerősítették, hogy 3600 éven át több település volt a helyszínen. Azt a réteget, amelyet Schliemann „leégett városként” emleget, és amelyet Trójának hittek, ma úgy gondolják, hogy időszámításunk előtt 3000–2000 körülire tehető, ami túl korai ahhoz, hogy a Homérosz által leírt trójai háború helyszíne legyen.
Később azt írta, hogy látta az aranyat megcsillanni a földben, és elbocsátotta a munkásokat, hogy ő és Sophia (felesége) maguk ássák ki. Schliemann gyakran ismételt története azonban arról, hogy a kincset Sophia vitte a kendőjében, valótlan volt. Schliemann később elismerte, hogy kitalálta. A felfedezés idején Sophia valójában Athénban tartózkodott családjával.
Schliemann csempészte ki a kincset Törökországból Görögországba. A török kormány beperelte Schliemannt egy görög bíróságon, Schliemann pedig 10 000 aranyfrankos kártérítés fizetésére kényszerült. Schliemann végül 50 000 aranyfrankot és néhány műtárgyat küldött a Konstantinápolyi Birodalmi Múzeumba. 1874-ben Schliemann kiadta a „Trója és maradványai” című írását. Schliemann eleinte a görög kormánynak, majd a franciáknak, végül az oroszoknak ajánlotta fel gyűjteményeit, amelyek a Priamoszi aranyat is tartalmazták.
1881-ben gyűjteményei Berlinben kötöttek ki, először a Néprajzi Múzeumban, majd az Elő- és Korai Történeti Múzeumban kapott helyet a második világháború kezdetéig. 1939-ben az összes kiállítást becsomagolták és a múzeum alagsorában tárolták, majd 1941 januárjában a Porosz Állami Bank trezorjába kerültek. 1941-ben a kincset a berlini állatkertben található Flakturmba, az Állatkert tornyának nevezett épületbe szállították. Dr. Wilhelm Unverzagt védte a három trójai aranyat tartalmazó ládát, amikor a berlini csata elkezdődött, egészen addig, amíg a SMERSH erők át nem vették a torony irányítását május 1-jén. 1945. május 26-án a szovjet erők Nyikolaj Antipenko altábornagy, Andre Konsztantyinov, a Művészeti Bizottság helyettes vezetője, Viktor Lazarev és Szerafim Druzsinin vezetésével teherautókon vitték el a három ládát. A ládákat 1945. június 30-án Moszkvába szállították, majd tíz nappal később a Puskin Múzeumba vitték. 1994-ben a múzeum elismerte, hogy a gyűjtemény az ő tulajdonukban volt.
1877 novemberében Schliemann elhozta Priamosz kincsét Londonba, három éven keresztül 24 vitrinben kiállította a South Kensington Múzeumban, és tiszteletbeli tagja lett a londoni antikváriumok társaságának. Most a tudományos és a közvélemény érdeklődése is megnőtt Schliemann munkássága iránt a Német Birodalomban.
Noha 1876-ban engedélyt kapott az ásatások folytatására, Schliemann csak 1878–1879 között nyitotta meg újra a trójai ásatást, miután Ithacában egy újabb ásatást végeztek, amely az Odüsszeiában említett lelőhely felkutatására irányult. Ez volt a második ásatás Trójában. Emile Burnouf és Rudolf Virchow csatlakozott hozzá 1879-ben.
Miután 1881-ben Schliemann Virchow közvetítésével a német népnek adományozta „trójai régiségek” gyűjteményét, Berlin díszpolgárává választották, valamint a Berlini Antropológiai, Etnológiai és Őstörténeti Társaság tiszteletbeli tagja lett. Kutatási eredményeit Ilios címmel és önéletrajzát publikálta.
1882-ben kezdődött hatodik ásatási kampánya Trójában, Wilhelm Dörpfeld fiatal építőmester közreműködésével. Ugyanebben az évben a Bajor Tudományos Akadémia külföldi tagjává nevezték ki. 1883-ban Schliemann az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli doktora és a Queen’s College tiszteletbeli ösztöndíjasa lett.
1889-90-ben Schliemann két tudós konferenciát kezdeményezett és vezetett Trójában. A hetedik trójai ásatási kampány után Schliemann december 26-án meghalt Nápolyban.
