Giuseppe Piazzi felfedezi a Ceres törpebolygót

Giuseppe Piazzi fedezte fel 1801. január 1-jén, részben Zách János Ferenc hozzájárulásával. Nevét Ceres után kapta, aki a növények ültetése, az aratás és az anyai szeretet istennője volt a római mitológiában.

Körülbelül 950 km-es átmérőjével messze a legnagyobb és legnehezebb test az aszteroidaövben; olyannyira, hogy az aszteroidaöv össztömegének körülbelül egyharmadát a Ceres adja. A legújabb megfigyelések felfedték, hogy a kisebb, szabálytalan alakú, gyengébb gravitációval rendelkező aszteroidákkal szemben a Ceres gömb alakú. Felszíne vízjég és különböző hidratált ásványok, például karbonátok és agyagfélék keverékéből állhat. Belseje egy kőzetmagra és egy jégből álló köpenyre oszlik. Látszólagos magnitúdója 6,7 és 9,3 között változik, azonban még legfényesebb állapotában sem észlelhető szabad szemmel. Felszíne alatt folyékony vizet tartalmazó óceán rejtőzhet.

A NASA 2007. szeptember 27-én indította a Vesta és a Ceres felderítésére a Dawn űrszondát. A Dawn űrszonda VIR nevű műszere infravörös fényben képes volt nagy területen szerves anyagot kimutatni a Ceres felszínén. A szerves anyagok főleg egy nagyjából 1000 km²-es területen találhatók, például az Ernutet kráter belsejében, annak a déli peremén, továbbá a kráteren kívüli területen onnan délnyugat felé. Egy másik nagy terület, ahol szerves anyagok találhatók, a kráter északnyugati pereme és a kráterből kidobódott anyaggal borított rész. Több más, több kilométer kiterjedésű területeken van még ilyen anyag, a krátertől nyugatra és keletre is. Szerves anyag található még az Inamahari kráter egy kisebb részén, ami az Ernutettől 400 km-re van.