Az Apollo-11 volt az Apollo-program ötödik, űrutazókkal végrehajtott repülése, egyben az első sikeres holdra szállás 1969. július 20-án.
Neil Armstrong és Buzz Aldrin sima leszállást teljesített a Hold innenső oldalának egyik lávasíkságán, a Nyugalom Tengerén (Mare Tranquillitatison). A két űrhajós 2 óra 31 perc 40 másodperces holdsétát tett. A séta alatt 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek be. Társuk, Michael Collins a leszállás közben a parancsnoki űrhajóval Hold körüli pályán keringett.
A sikeres holdra szállás az emberiség legnagyszerűbb tudományos eredménye. Egyben szimbolikus eseményként vezetett el a nagyhatalmak világűrbeli együttműködéséhez.
A holdsétát követően egy sikertelen pihenési időszakot követően megkezdték az Apollo–11 felkészítését a hazaindulásra. Az űrhajósok, miután 21 óra 40 percet töltöttek a holdfelszínen, átszálltak a rakománnyal, majd leválasztották a holdkompot.
A Hold körüli pályáról a 31. keringésben gyorsítottak ki az űrhajósok és vették az irányban a Föld felé. Az Apollo–11 1969. július 24-én 16:50:35-kor a Csendes-óceánban landolt a Johnston-atolltól 380 kilométerre délre.
