Mindenfajta megemlékezés megtartása tilos volt az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverését követő évtizedekben.
Ferenc József Habsburg uralkodó nem tiltotta a megemlékezést, de nem feltétlenül nézte jó szemmel a csendesen megtűrt megemlékezéseket.
A forradalom 50. évfordulóján merült fel az igény Kossuth Lajos fia, Kossuth Ferenc megfogalmazásában, hogy legyen nemzeti ünnep március 15-ből. A jeles évfordulón megfogalmazott kérésnek nem lehetett nemet mondani az uralkodó és a kormány részéről sem. Viszont április 11-ét fogadták el ünnepnapként, a 48-as törvények király általi szentesítésének napját.
Ennek ellenére a függetlenség pártiak továbbra is március 15-én tartották meg az ünnepet. Az első szabadnak mondható március 15-e 1919-ben volt, a Habsburgoktól való elszakadásban 1848 valódi céljait látták megvalósulni. A baloldali politikusok viszont már új márciusról beszéltek. Nemzeti ünneppé csak 1927-ben vált március 15-e, majd 1951-től újra munkanap lett. Az 1956-os forradalom után hanyagolták a központi megemlékezéseket.
