A julián naptárban egy év 365 napból állt, és minden negyedik évben egy szökőnapot iktattak be. Julius Caesar 709-ben (Kr. e. 45-ben) vezettette be.
Ez a szoláris évvel eltérést mutatott, amely ezer év alatt nagyjából nyolc napot jelentett. Ez nem csak a középkori mezőgazdasági munkák ütemezésében okozott problémát, hanem a húsvét időpontjának kiszámításában is.
Ezért a 13–15. századra egyre sürgetőbbé bált egy új rendszer bevezetése, amelyet 1577-ben Aloysius Lilius olasz csillagász dolgozott ki. A javaslatot pápa véleményezésre küldte meg az európai uralkodóknak és egyházaknak. Christophorus Clavius német származású jezsuita matematikus és csillagász munkájának köszönhető végleges formája.
A naptárreform végrehajtását az Inter gravissimas bullával rendelte el a XIII. Gergely pápa 1582. február 24-én. A rendelet alapján 1582. október 4-én csütörtökön lépett életbe az új naptár. Az október 4-ét követő nap október 15. lett, abban az évben a kettő közötti napok kimaradtak.
