Az Ecuadorhoz tartozó Galápagos-szigeteket az UNESCO 1978. május 31-én nyilvánította a világörökség részéve. A csendes-óceáni szigetcsoport 2010-ig a fokozottan védendő helyszínek között szerepelt.
Az UNESCO, az ENSZ tudományos és kulturális szervezete, 1972-ben adta ki a Világörökségi Egyezményt. A kritériumok alapján először a Galápagos-szigetek érdemelte ki, hogy hivatalosan is a világ legszebb, legfontosabb helyei közé sorolják.
Az Ecuadortól mintegy 1000 km távolságra, a három óceáni áramlat kereszteződésében fekvő 19 főszigetbőll álló szigetcsoport. 2,4-3 millió évvel ezelőtt keletkezett a legidősebb sziget, a legfiatalabb mintegy 700 ezer éves.
Szigetek lévén, az elszigeteltségből adódó kedvező körülmények a növény és az állatvilág számára is különleges fejlődési lehetőségeket biztosítottak. Állatainak többsége csak a Galápagos-szigeteken fordul elő, így például két faj kivételével az itt élő hüllők sem találhatók meg másutt. A szigetcsoport talán legnevesebb állata a híresen hosszú ideig élő galápagosi óriásteknős. Gerinctelenek, hüllők, madárfajok és néhány emlős alakítja az élővilágot, melyek között kizárólagosan csak itt él a csököttszárnyú kárókatona, a galápagosi pingvin, a varacskosfejű leguán, a tengeri leguán és a galápagosi óriásteknős.
A Galápagos-szigeteken őshonos fajok sokszínűsége lenyűgözte Charles Darwint is, aki 1835-ben járt a szigeteken. Az itt szerzett tapasztalatok Darwint nagy mértékben ihlették az evolúciós elmélet 1859-es kiadását. A fajok elmélete című művében a természetes kiválasztódáson alapuló fejlődéselmélet részleteit fejtette ki.
