A tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb puccskísérlet 1919. június 24-én robbant ki Lemberkovics Jenő vezetésével, a Ludovika Akadémia növendékeinek részvételével.
Mint ismeretes, a kommunisták 1919. március 21-én vették át a hatalmat. A be nem teljesített ígéretek halmozódtak, a társadalom rétegei egyre elégedetlenebbé váltak. Követelték a földosztást, a vallásellenes propaganda törlését, melyhez az iskolai imák betiltása, a hívők megalázásához, és olykor a templomok megbecstelenítése vezetett. A terror intézményesült, Cserny József és Szamuely Tibor irányítása alatt garázdálkodtak a Lenin fiúk vérengzésekkel, túszszedésekkel tartották a lakosságot félelemben.
A Ludovika Akadémiáról indított kommunistaellenes puccs heteken át tartó szervezésében Lemberkovics Jenő százados, Schranz Ödön alezredes és Hőnig Vilmos tüzér őrnagy, a tanári kar tisztjei vettek részt. Budapest katonai parancsnoka támogatásának elnyerésén túlmenően a kommunistaellenes vidék megnyerése volt a célkitűzésük. A szervezkedésről a Központi Bizottság értesült, és a felkelés előtti napokban vizsgálatot kezdeményezett a Ludovikán. Bartha László őrnagy azonban a nyomozók eltávolításával a puccskísérlet kirobbantásának lehetőségét megteremtette.
A felkelést 1919. június 24-én délután 4 órakor, 254 növendék élén indította meg Lemberkovics. Hatalmukba kerítették a Ludovika épületét, elfoglalták a József-telefonközpontot. A vörös zászló helyére kitűzték a nemzeti lobogót. A Hungária Szállodára, ahol a tanácsköztársaság legfőbb politikai vezetői tanácskoztak, a Lánchíd irányából három lövést adtak le. A korábbiakban szövetségesnek mutatkozó népbiztos, Haubrich a bevezetett statárium parancsnokaként az Akadémiához vonult egységeivel, és másnap reggelre felszámolta a lázadást.
A lázadókkal szembeni megtorló intézkedések ellen Guido Romanelli antant megbízott erélyesen lépett fel, követelve a foglyokkal való méltányos bánásmódot, mellyel megmentette három felkelő vezető életét.
A felkelés bukása ellenére határozottan jelezte a proletárdiktatúrával szemben egyre súlyosbodó ellenszenvet és Kun Béláék intézkedéseinek összeomlását követően eltörölte az első magyarországi kommunista rendszert.
